A szó, amit nem akarunk hallani. Soha! Legyen ez egy rég vágyott színdarab jegyvásárlása, egy randi a kiszemelttel, egy lakás belső átalakítási munkái... vagy a babavállalás...

Sok dolgomban vagyok slendrián. (Erre most rágugliztam, mert a szót használom, de lehet a barátaim csak jólneveltségük miatt nem szóltak rám, hogy nincs ilyen. Megnéztem. Van. Jelentése: felületes, hanyag) Valahogy az orvosi vizsgálatok nem tartoznak ide. Folyamatosan járok fogorvoshoz (felnőttéletem egyik áldása, hogy rátaláltam dr. Selmeczi Zsoltra), vérvételre és nőgyógyászatra is. Ez utóbbi az elmúlt időszakban különösen fontossá vált.

Az orvosomhoz huszonéve járok. Mindig előzékeny volt, kedves és profi. Többször beszélgettünk róla, hogy majd ...

Te mennyi vagy? Én 42.

Van gyereked? Nekem sincs.

Akarsz egyáltalán? Én is.

Gondoltad, hogy ez nem ilyen egyszerű? Hát... én sem...

Három házasság van mögöttem. Gyakorlatilag mindháromban szülhettem volna. Az élet igazolt minket, hogy egyik férjemmel sem vállaltam. Ezt nem bánom. Nem azért, mert nem voltak helyes emberek. Azok. Most is. De az életünk máshol tartott akkor. Jöttünk-mentünk. Elváltunk. Az első férjemnek született már egy édes kisfia: Tomika. A többieknél még nincs utód. Hát...nálam sincs. Még.

Nagyjából négy éve váltam el utoljára. Viharos, boldogító, örvényszerű időszak volt. Imádtam, kiélveztem és megéltem minden másodpercét. Koncertek, utazások, kalandok. A biológiai órám ketyegését egyszerűen ...