Szeretem az Alföldit. Ezt csak azért írom le rögtön az elején, mert ha valaki nem szereti közületek, akkor már itt kiléphet és megkímélheti magát az elkövetkező ömlengő imádattól.

Hol kezdődött? Mármint a mi - részemről egyoldalú - szerelmünk? Nyilván, amikor az Rtl-en elkezdett műsort vezetni reggelente. Imádtam. Könnyed volt és okos. Aztán figyelni kezdtem. Pont olyan kutyája volt akkoriban, mint nekem (bobtalil). Húúúúú, micsoda egyezés! Művész volt. Nagybetűs. Érzékeny. Szerethető.

Aztán rövid időre eltávolodtunk. :-) A könyve itt díszeleg a polcon és a rajongásomat az sem változtatta meg, hogy bevallotta másságát. Úgy voltam vele, mint George Michael-lel: ha az enyém nem lehet, akkor más nőé se legyen. :-)

És akkor jött a hír, hogy Passiót rendez. Szeretem azt a történetet. Egyrészt hívő is vagyok (bár templomba nem járok rendszeresen, amióta egy pünkösdi körmeneten reggel 9-től este 8-ig buzgolkodtam), másrészt pedig végignézve a színlapon csupa kedvenceim sorakoztak rajta. Akartam menni. És mivel minden akarásnak nyögés a vége, lemaradtam. Majdnem.

Idehaza folyton az M3 csatorna van bekapcsolva a tévén. Mást nem is igen nézek. Imádom az időutazást és ott van belőle elég. Szombaton például Vámos Miklós műsorára bukkantam. Vendégségben volt Alföldinél és Mácsai István festőnél (Mácsai Pál színművész édesapja). Sok hasonló kérdést tett fel nekik és párhuzamosan mutatta a két Művészt. Érdemes megnézni. Ide teszem a linket:

 Ott már vertem a fejem a falba, hogy miért nem vettem jegyet másnapra.

De nincsenek véletlenek. Ezt írtam már itt is vagy kétszázszor, de hiszem is.

Telefon zörög. Messenger. Tóth Verácska. Szeretem. (tegnap óta szorozva hárommillióval) És a kérdés: - Van kedved eljönni velem a Passióra? Maradt egy jegyem.

Hát Verácska, veled a világ végére is pont elmennék - gondoltam - a Passióra meg pláne! Vera az elmúlt időszakban ki van virulva. A nagy fogyása előtt is ki volt, csak sokaknak nem tűnt fel. Hát most feltűnik.

Ahogy kiszálltunk a taxiból, csak a kíváncsi és elismerős szemvillanásokat láttam. Én meg büszkén masíroztam mellette.

Tóth Gabika játszotta Mária Magdolnát. (Most, mikor kinn voltunk Barcelonában, a Katedrálisban megtaláltam Mária Magdolna oltárát. Az és ott a Gabi volt. Át is küldtem Neki.) Pár nappal az előadás előtt elszakad a combizma (asszem), Vera aggódott, hogyan bírja végigcsinálni ezt a gigantikus produkciót. Amikor bementünk az Arénába és megláttam az óriási kifutó színpadot, én is megijedtem.

Aztán elkezdődött... És fények voltak, és élő nagyzenekar, és a Szereplők... Hogy én eddig miért nem tudtam többet Szabó Kimmel Tamásról, azt nem tudom. De tegnap óta új arccal bővült rajongásaim tárgya. Jézust játszotta. Fehér pólóban, farmerben és Converse-ben. Én elhittem.

Döbbenetes belegondolni, hogy ha napjainkban jönne el a Megváltó, megismernénk? Hinnénk neki? Vagy pont mint anno egyszerűen félnénk és hagynánk elveszni?

Csodálatos volt a darab! Apró, pici, finom utalások. Máriát Pápai Erika játszotta. Régen nem láttam Őt és jó volt újra elolvadni tőle. Ruhája - bár modern - de színében az a Mária-kék.

Szuperkedvencem a Stohl. Talán ezen a blogon még nem írtam, de jobb, ha tudjátok. Minden darabjában hiszek neki és szerintem egy színésztől ez a legtöbb, amit kaphatunk. Júdás volt. Erős, energikus és mégis esendő.

És jött Gabika. A fájós lábával úgy szántotta fel az Arénát, hogy senki meg nem mondja, sérült. Énekesnő volt. Szerintem pont tegnap este hétig. Mától komolyan figyelni kell rá, mint színművészre is. Az a tehetség, ami benne megvan, az a szuggesztió, az csak keveseknek adatik. (Itt jegyzem meg, hogy mi az esélye annak, hogy egy családba két ilyen Lány születik??? De tényleg? Csoda ha nekem se hallásom, se hangom. Rajtam spórolták meg.)

Az előadáson a betétdalokat mai alternatív zenekarok művei adták. Ezt persze Verácskától tudom, mert én egyetlen dalt ismertem meg.

Mondjuk az pont a legkatartikusabb helyzetben szólalt meg: Krisztus a kereszten, a lábai előtt Mária és Mária Magdolna, körülöttük a tömeg, akik addigra már tudják mekkorát hibáztak. És a dal:

 Quimby... mi más?

Különösen szerethet engem a jó Isten (ezt is már milliószor leírtam, tényleg ne haragudjatok), de ott állni az Arénában több ezer ember között, ekkora Művészek játékában gyönyörködve, végiggondolva az egész Passiót, a hitemet, az elrendeltetést, azt hogy van egy felsőbb hatalom és nem mindent nekem kell irányítanom, mindehhez szimfonikus nagyzenekar játssza a Quimby dalt és mellettem A Tóth Vera énekli minden sorát... higgyétek el: katartikus volt.

U.i.: Holnap reggel 8-ra megyek a Kaáliba... :-) Konzultáció. :-)