Hogy vagytok? Én a helyzethez képest egész jól. Köszönöm!

Arra gondoltam, hogy amíg nincsenek konkrét történések a hasamban, elmesélem Nektek, mivel töltöm a napjaimat. Érdekes ez? :-) Hát majd meglátjuk.

Meg vannak mindenféle babavállalással kapcsolatos alternatív utak is. Ezeket is elkezdem bejárni és írok is róla.

De most mozi. Többször említettem már Bihari Vikit. Az Ő írás workshopján voltam két hete. Imádtam. Ahogyan Vikut is. Száz éve írja a blogját Tékasztorik címmel, a saját nevén pedig még mélyebb tartalmakat posztol a Facebookon. Érdemes követni.

Mariannka barátnőmmel csajos estét terveztünk. Kicsi sebnyalogatás, kicsi világmegváltás. Marci Gyulán ünnepelte KaraMisa negyvenedik életévét. Szóval csajoskodás... és akkor jött a lehetőség, hogy a Tékasztorik díszbemutatójára elmehetnénk. Elmentünk.

Aréna Cinema. Szeretem. Közel is van, parkolni is lehet (se), meg bóótok is vannak. A mozi előterében csak Vikus poszterek voltak, óriási fotózkodjunkegyütt-fal és Viku. Életnagyságban. Csini frizurával, sminkkel, csajos-dögös ruhában. És zavarban. Sok mindenben hasonlítunk. Persze közel sincs olyan humorom és olyan agyam, mint Neki, de ez a viselkedése én vagyok. Róla is - mivel jó nagy szája van, meg szókimondó - azt képzelhetik, hogy határozott és minden blokk nélküli szereplősember. Hát nem. Egyik lábáról a másikra álldogált és sűrű pislogásokkal fogadta az érkezők szeretetáradatát. Mert szeretik. És még akkor a filmjét nem is láttuk. Egyszerűen jó volt látni, hogy ez a sérülékeny, érzékeny, okos lány végre fürdik a sikerben. Végre akadnak pillanatok, amikor elhiszi magáról, hogy szerethető. Végre az útján van.

Mindezen révedezve szabadultunk be az óriási vetítőterembe és valahol két korty zeroCola meg pár marok popcorn az arcomba tömése között elkezdődött a film.

CsujaImre (ízirájder), GörbeNóra (Linda) és ElekFeri (pont a Szomszédokban látom, miközben gépelek). Már három garancia a jó szórakozásra.Viki önmagát játsza. Nem akárhogy. Mivel találkoztunk már párszor, volt összehasonlítási alapom a vásznon látott karakter és az Igazi között. Nem volt pipiskedés, manír, színésznősködés. Tudjátok milyen volt? Akkor elárulok egy titkot. Akárhányszor elmegyek egy lakótelep mellett, mindig az jut az eszembe, hogy milyen jó lenne, ha az egyik oldalfalat le lehetne bontani és bele tudnék nézni az emberek életébe. Imádok kukkolni. Na, ennél a filmnél az volt az érzésem, hogy itt zajlik éppen egy élet, én meg leskelődök.

A film alapsztorija Viku élete. Hétköznapjai a videotékában. Hétköznapjai a szüleivel.

Neked van humorod? Akkor értékelni fogod az övét. Gyilkos. A dialógusok közé olyan alá-narrálás, hogy belehalsz. Mintha én mondanám, vagy Te.

Ha olyan filmet kerestek a barátnőitekkel, ami után beültök ebédelni és evés közben visítozni akartok, hogy melyik helyzetben ismertek magatokra, akkor ez a Ti filmetek.

Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá! Nézzétek meg! :-)