Te mennyi vagy? Én 42.

Van gyereked? Nekem sincs.

Akarsz egyáltalán? Én is.

Gondoltad, hogy ez nem ilyen egyszerű? Hát... én sem...

Három házasság van mögöttem. Gyakorlatilag mindháromban szülhettem volna. Az élet igazolt minket, hogy egyik férjemmel sem vállaltam. Ezt nem bánom. Nem azért, mert nem voltak helyes emberek. Azok. Most is. De az életünk máshol tartott akkor. Jöttünk-mentünk. Elváltunk. Az első férjemnek született már egy édes kisfia: Tomika. A többieknél még nincs utód. Hát...nálam sincs. Még.

Nagyjából négy éve váltam el utoljára. Viharos, boldogító, örvényszerű időszak volt. Imádtam, kiélveztem és megéltem minden másodpercét. Koncertek, utazások, kalandok. A biológiai órám ketyegését egyszerűen elnyomta a fesztiválok zsivaja. Ez az életszakasz olyan volt, mint az augusztus 20-i tűzijáték vége előtti görögtűz, amikor mindent beleadnak még. Utoljára. Erről most a Quimby egyik sora jut eszembe: 'ami egyszer volt, újra nem jön el". Szerencsésnek érzem magam, hogy mindez megadatott.

Mindig úgy jó minden, ahogyan van.  Még akkor is, ha DrágajóAnyám halálába egy részem meghalt. De a hála akkor is bennem van.

Marcit lassan két éve ismertem meg. Kinéztem magamnak. Koncert volt. Gödöllőn. Zongorázott. Helyes volt. Megtetszett. Rákerestem az adott zenekar oldalán, hogy ki billentyűzik náluk. Facebook, az ördög bibliája. Bejelöltem. Visszajelölt. Szerinte nagy nehezen, én úgy emlékszem, hogy azonnal.

Hazudnék, ha azt mondanám, komoly kapcsolatnak indult. De az lett. Talán az eddigi legkomolyabb. A közös életünkben maradt a sok jövés-menés, de már egy jó adag "kuckózás" is jött hozzá. Sok beszélgetés és sok boldogító együtthallgatás. Talán ezekben a csendekben jobban hallható volt az a bizonyos ketyegés, vagy egyszerűen megtaláltam a másik felemet? Majd az idő megválaszolja.

A lelkem mélyén romantikus vagyok. Azt képzeltem- egészségügyi panaszunk nem lévén -, ha eldöntjük, hogy jöhet a baba, akkor az bizony jön is. Az első hónapban tele félelemmel (mi lesz az eddigi életemmel), tele várakozással (kire fog hasonlítani) figyeltem a ciklusomat.

Megjött. Döbbent csend.

Aztán következő hónapban is és azután is.

Hogyan van ez? Elő a szakirodalmat! Ovuláció és én megismerkedtünk. Egészen őszintén, Ti tudjátok, hogy mi az? Most azokat kérdeztem, akik bénák, mint én.

Mivel nem vagyok már fiatal (nőbiológiai szempontból, már ha van ilyen), haladéktalanul a végére akartam járni. A nődokim (direkt nem írom le a nevét) megnyugtatott: Minden rendben van! Próbálkozzunk nyugodtan tovább! De valami nem hagyott nyugodni. Ekkor már a biológiai órám ketyegése diktálta az iramot.

42 vagyok...Te mennyi vagy? :-)