Írhatnék a tegnapi Valentin napról. De ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem vagyok odáig érte. Persze imádtam, hogy Marcitól kaptam vörös rózsát, meg bevásárolhattam a kedvenc Anita Ruhatáramban, meg vacsorázni mentünk, de ezeknek örülök egy átlagos március 4-én is. Azon csajok közé tartozom, akik bár fennen hirdetik, hogy nem ünnep ez az ünnep, azért vágok egy grimaszt, ha mégsem kapok semmit. Nőből vagyok, na.
Babaügyileg nem történik semmi. Szerintem ez jó. Vagy legalábbis remélem. Egy hete, hogy visszatették Őket. Azóta néha már anyának érzem magam, néha meg teljesen elfelejtem, hogy már lehet másképpen vagyok.
Elalváskor azért mindig megfogom a hasam - ami szerintem a hormonoktól egész furcsa alakú lett - és elképzelem, hogy nem vagyok egyedül. Szóval ilyesmi.
Döbbenetesen kettős az érzés. Sem ringatni nem akarom magam a tudatban, sem kételkedni nem merek. Borzasztó nehéz. Félelem és bizakodás. Nagyjából órás váltásban. Miközben ezen picsogok, az jut eszembe, hogy milyen sok huszonéves, trendi lányt látok - mondjuk az Instán - babát várni, majd anyává válni. Mennyivel felnőttebbnek tűnnek, mint én. Szülés előtti gyönyörű testüket a babavárás és a szülés sem viseli meg. Na, itt egy újabb óriási különbség. Az én bőröm egyszerre kapja a negyven feletti ráncosodást és a hormonozási sokkot. Szegény bőröm. :-)
Szóval így valahogy vagyok, de amit ma mindenképpen szeretnék Nektek megmutatni az egy vasárnapi írásom. Bihari Viki íráskurzus. Újra. Alkotó közeg és végre rengeteg feladat, ahol nem "csak" magamról kell írjak.
A kedvenc feladatom volt: Adottak fix szereplők és adott egy élethelyzet. A szereplők karakterét, a konfliktust és a megoldást ránk bízta:
Én ezt írtam:
egyfelvonásos élethelyzet
Helyszín: Rákospalota, Ady Endre utca, egy önkormányzati társasház
Liza 14 éves, jazzbalettre jár, bár túlsúlyos,
Andi 43 éves, Liza anyja, férje két éve lépett le Bettyvel a recepcióssal
Ilona néni 90éves - a földszinten lakik, macskája rajongói oldala révén aktív facebook életet él, de posztjai nagy részét Andi írja.
Stefi a herélt Macska – Ilonka néni kedvence
Gizi a kurva – a nyolcvanas években vált ismertté a prostituáltak életét feldolgozó K1 című dokumentumfilmben, azóta is azt képzeli, hogy sztár. Az ipart még 60 évesen is töretlenül űzi, jelenleg Esmeralda néven a rosszlányok oldalon.
December közepe van. Valamivel hat óra után. Átlagos kedd. A garázskapu távnyitója most sem működik, Andi feszülten és anyázva nyitja a behemót kaput.
- Lizaaaaaa! Megszakadnál, ha felemelnéd a feneked és segítenél? – kiabálja az autóban telefonját nyomkodó lányának.
- Jaj Anya, ne már! A Barbival beszélgetünk arról, hogy a Beni most a Vanival jár-e vagy sem.
- Ki a fasz az a Beni – suhan át a gondolat Andi agyán, de nem mondja. – Megmondtam, hogy a Barbival ne barátkozz, pénteken is részegen tántorgott a cba előtt.
- Bla-bla-bla – olvasható le Liza szájáról, de az autó üvege jól szigetel.
A hangzavarra előkerül Ilonka néni is. – De jó, hogy hazaértek aranyoskáim! Andikám, ha be tudnál szaladni, megakadtam a számítógéppel.
- Na, még pont ez hiányzott – gondolja Andi, de készségesen visszaszól: Persze Ilonka néni, jövök máris.
Ebben a pillanatban a garázskapu nyekken egyet és a házat a sötétség borítja be, egyedül Liza mobiltelefonja világít és ha jobban megfigyeljük, akkor Stefi szemei is, de róla majd később.
- Elment a villany! – szalad ki a lakásából és állapította meg a vitathatatlan tényt Gizi. Pont amikor live vagyok. Ki kell elégíteni a keresletet. – zengi.
- Kielégíteni… ahhoz értesz… - mormogja a bajusza alatt Andi. De hangosan, csak lányához szól: Kislányom, vedd már elő a mobilomat és világíts vele! Ilonka néni van gyertyája itthon?
- Nekem van! - vág közbe felhevülten Gizi, bár az ő gyertyáiról senki sem akarja tudni, hogy előtte merre jártak.
- A Gizi néninek tényleg van – harsogja a tini -, láttam egy youtube linket róla. A Balázs mutatta a Levinek, de én is pont ott voltam. Tudod, Anya melyik a Levi, akivel múltkor a plázában szelfiztem. Akinek az apja oda van érted! A Kovács Levi!
- Kislányom, megmondtam, hogy engedély nélkül ne nézegess mindenféle youtube oldalt. Mi lesz így belőled? – szakadt ki Andiból az aggódó kérdés
- Manöken. Pont most mondta a Jutka néni matek óra után, hogy ő egy plus-size modell-alkat. Én is az vagyok, nem?
- Ahogy a legutolsó magyar felmérőd sikerült, tényleg a testedből kell megélj – mondta alig hallhatóan az Andiba szorult grincs. Hmmmm… de a Kovács apuka nem is rossz. Múltkor pont abban a vállalhatatlan felsőben voltam szülőin, bassza meg. Szerintem még Lizát szoptattam benne.
- Gizike, hívja már fel az elektromosokat! Ott van a telefonszám a hirdetőtáblán! Csak be kellene jelenteni a kimaradást! – mondja Andi. De Gizike éppen aggódva figyeli laptopjának töltöttségi szintjét.
- Nem érek rá telefonálgatni. Várnak a vendégeim live. – és beviharzik a sötét lakásba.
- Ilonka néni, itt van valahol? – vált aggódóra Andi hangja.
- Itt vagyok aranyoskám! Ez a Gizi teljesen használhatatlan. Ez is több faszt fogott már, mint kilincset. Drága jó Pistám de jó, hogy nem érte meg. Hogy egy ilyennel lakunk egy házban. Nem volt ilyen a háború előtt. De hol a macskám? Kiszaladt ebben a nagy hangzavarban. Stefike….ciciciccc… gyere be kiscicuska!
Stefi unottan hallgatja a hangoskodást, a járda mellett. Négy éves múlt a nyáron. Az öreglány a piacról hozta haza. Akkor még Stefán volt. Életerős, három hónapos kandúr.
Mindig révedezve gondol vissza életének ezen időszakára. Finom, puha anyatappancsok között élt, három testvérével és élénken él benne az emlék, amikor párnás mancsaival dagasztja anyja tejtől duzzadó testét. Most meg… jó, mondjuk a Whiskast pont szereti és az öreglány is jó forma, de kandúrságának minden büszkeségét ott hagyta azon a jéghideg orvosi asztalon. Azóta ő csak Stefi, a facebook sztárja. De jó… Naponta nyolcvan kép, hogy éppen eszik, iszik, alszik. Állítólag szeretik. Meg hogy követik – jelentsen ez bármit -. Az öregasszony persze semmit sem ért a számítógéphez, de amikor a férje meghalt a gyerekei ezt hozták neki, hogy ne legyen egyedül. Jó vicc. Na, előjövök, mert még rosszul lesz az öreglány és meg mehetek a menhelyre. A szomszédból a Vince is odakerült. Állítólag. De Cirmos a 42-b-ben azt mondta, hogy az úttesten feküdt kilapítva és egy újsággal szedték fel a maradékát. Pfff… inkább bemegyek.
- Na, itt vagy végre Stefikém, kis-cicám! – és Ilonka néni a hóna alá kapva a macskát becsukta maga mögött az ajtót. Gyere, megkeressük a finom hamikádat! – az ajtó mögül csak Stefi megadó nyervogása hallatszik.
- Hogy mindig mindent nekem kell elintézem ebben a rohadt házban! Liza, letennéd végre a mobilodat és segítenél behordani a szatyrokat, utána még az ELMÜ-t is hívhatom… - sóhajtotta fáradtan Andi, ahogyan kezében egy karton ásványvízzel botorkált a koromsötét lépcsőház felé.
- Lizaaaaaaaaaaaa! Gyere már!
- Itt vagyok, nem látod? – és Liza állához emeli a telefonját, fényében elég horrorisztikusan néz ki.
- Hogy látnám, sötét van – mondja Andi és komolyan elgondolkodik a látottakon. Ennek a gyereknek tényleg fogyókúrázni kellene, meg időpontot is kérhetnék Nórikától a kozmetikában. Mennyi pattanása van… Nyilván serdül… Egyszerűen semmire sincs időm. Az apja meg… nyilván áztatja magát valahol a kis lotyójával.
- Jó estét kívánok, hibát szeretnék bejelenteni. Budapest, XV. kerület, Ady Endre utca 44. Igen, társasház. Elment a villany. Igen, az utcában máshol van. Jó, köszönöm, várom!
Villany nélkül valahogy minden sokkal csendesebb – pihen meg kicsit Andi. Gizike még pont be tudta fejezni live adását a nem akarjuk tudni hol, Ilonka néni büszkén nézegeti Stefi képei alatt a hozzászólásokat, Liza telefonján pittyeg, jó esetben nem a youtube-on lóg, ő pedig várja a szerelőt.
Milyen lúzer élet ez… - görbül a szája. Kisvártatva kopogást hall a lépcsőház felöl. Elemlámpájának sugarában egy magas alak rajzolódik ki.
Olyan ismerős… mintha már látta volna valahol…
Persze most sem látja, hiszen sötét van, de mintha a Kovács apuka lenne…
