Ma kezdődik a ciklusa! Hosszú évekig egyik legkedvesebb üzenetem volt, amit a telefonom küldeni tudott... Tegnap is megkaptam. A gyomrom összeugrott és a kislábujjamig végigfutott az érzés, hogy "jajne". A WomanLog applikáció fenn maradt a telefonomon. Nem babonából, egyszerűen ott maradt. A jelzése mégis irányítani kezdte a vasárnapomat.

Mióta tudom, hogy a petefészkeim kimerülőben vannak, másképpen érzem magam. Eddig, ha a tükörbe néztem egy vagány, korához képest normális külsejű, életvidám nőt láttam. (Persze! Hiszen ki a túró gondolta, hogy a babavállalás utolsó perceiben vagyok.) Most meg... Jó... mondjuk a cicim rendben van, hála Görcsi doktor úrnak, de a többi... a bőröm például... Tudom vicces, de úgy látom mintha kicsit sápadtabb is lennék... És a ráncok... (Tényleg! Ígértem, hogy írok a botox-os tapasztalatomról. Nehogy elfelejtsem! És máris még egy döbbenet: a memória...:-) )

A ráncok, a bőr és a test átformálódása a korral jár. Isten mentsen, hogy Barbie-néni legyek. De valahogy mégis muszáj lenne lassítani a folyamatot. Főleg úgy, hogy a párom tizenegy évvel fiatalabb. És ez látszik is. Ádám (harmadik férj) tizenkettővel volt fiatalabb, de ő borostás volt, így nem volt látványos a különbség. De Marci kölyökképű. Ráadásul még ahhoz képest is jól tartja magát. :-) Vígan letagadhat pár évet... Marha jó! :-)

Én a romjaimon, ő meg élete legjobb időszakában. :-)

Engem a hormonok fúriává tesznek, ő pedig harmincegy éves... :-)

Mindennek oka van. Ezt hiszem. Marci egy állandó kontroll, hogy nem engedhetem el magam, hogy fontos karban tartanom magam, hogy neki is legyen kedve engem a karjában tartani. És mindezt úgy, hogy nem vagyok hajlandó feladni magam, az arcomat, a büszkeségemet, azt ami az elmúlt negyvenkét év alatt BárányAnnává tett.

Nehéz harc.

Holnap vérvétel. Nem mertem tesztet venni, de számolom a perceket... :-)

Ugye milyen lendületes, pozitív és tökéletes hétindító poszt sikerült? :-) Se! :-)