A családalapítás varázslatos dolog. Adott két ember, akik szeretik egymást és az egymás iránti érzésekből új élet jön létre. Gyönyörű kép, ugye? Mindenki így indul neki. Aztán az első pár hónap kudarc után elkezd utánaolvasni a különféle alternatíváknak. (A gólyamesétől kezdve az örökbefogadásig.)

Micsoda változásokon tud keresztülmenni egy nő, attól függően, hogy hogyan alakul az élete. Elveket enged el és új ideológiákat gyárt. 

Első gondolat: Áááá... én nem akarom, hogy beleavatkozzunk a természet rendjébe. Lombik? Semmiképpen sem. Ha a JóIsten úgy gondolja, hogy anya legyek, akkor össze fog jönni.

Gondolat, miután kiderült a gyengülő petefészek: Jó, hát ennyi nehézséggel számolni kell. Indulok alternatív gyógymódot keresni (értsd: gyógyteák, gyógykincsek, akupunktúra, gyógyvíz). 

Gondolat, miután a vezérlést átvette a félelem a ténytől, hogy talán soha nem lehet gyerekem: Ha hormon, hát hormon. Lássuk be, negyven után már butaság a csodákban bízni. 

Drága KezelőDoktorÚr mindenféle tanáccsal ellátott minket, amikor a recepteket a kezünkbe nyomta. Gyógyszer naponta kétszer és injekció. Kétféle...

Atyaég! Halálosan béna vagyok. Hogyan adom majd be? Jaj, hiszen vannak inzulinos betegek is, akik naponta szúrják magukat. Jó, de én eddig nem szúrtam soha. Paratenger.

Első szúrás előtt. Marci hősként áll mellettem. És hősként állok mellette, de mégiscsak az én hasamat kell megszúrni. Hogy legyen? Beadja Ő? Nézze? Fekve, vagy állva? 

Fekve. Én adom be. (Ha ő adná be és fájna, akkor haragudnék rá és összevesznénk.) Nem, ne nézze. 

Hős vagyok! Beadtam. Basszus, mégis néznie kellett volna! Ez mennyire menőség volt.

Ugyan tele vagyok tetoválással, de a magam megszúrása különös eufória volt. 

A második szúrást már nézhette. Szegény drágámnak könnyes volt a szeme. (Remélem ő is úgy élte meg, hogy egy csodálatos hősnő vagyok, nem pedig egy babáért kétségbeesetten harcoló csődtömeg.)

Hiszem, hogy az elég rövid ideig tartó nehézségek jót tesznek egy kapcsolatnak. Nem véletlenül írtam így. Ha sokáig tart a kínlódás - legyen ez bármilyen terület -, az már megmérgezhet egy szerelmet. 

Azért remélem láttok magatok előtt, ahogy fél kezemben az injekció, másikban a telefon, mert ugyebár, mit ér egy blogbejegyzést, ha nincs mellette hitelesítő fotó? :-)

Hát íme: