Ez olyan, mint a film végén a szereposztás. :-)

Nem, még nem tervezem, hogy befejezem az írást, de talán jó képbe helyezni Titeket, hogy kik azok, akiket állandóan emlegetek az írásaimban. :-)

A sorrend nem fontossági és folyamatosan bővülhet. :-)

Marci... A Társam. Jelen állapot szerint hivatalosan is az élettársam és mint ilyen Ő az első. Férjnél ugyan már háromszor voltam, de élettársam még soha nem volt. Eddig. Marci művész. Zenész. Egy népszerű zenekar koncertjén figyeltem fel rá és azonnal bejelöltem a Facebook-on. Visszajelölt. Az Ő elmondása szerint csak véletlenül. Szerintem meg SE! :-) Jó sok kört futottunk, de másfél éve egy pár vagyunk.

DrágajóAnyám ...

Ma február 7-e van.

Nézzük nekem (és persze a világ nagy részének) eddig mitől volt piros betűs ez a nap:

 Nézzük, hogy a világ hitványabb része mire emlékezik:

Az életem alapvetően jó kis élet. Minden panaszkodásom előtt ez azért jó tisztázni.

De ez az egész folyamat elég sokat kivesz belőlem. Főleg esténként tör felszínre. Biztosan ilyenkor nyugalomba vonul a szervezetem, nem éri különösebb impulzus, így előtörhetnek a démonok.

Nem szeretem a démonokat. Horror és thriller filmet sem nézek. Illetve nemrég egyet mégis, drága Juci barátnőm kérésére. Az első tíz perc után éreztem, hogy barátságunk ugyan elég erős, még ennek az elviseléséhez is, de moziba ezentúl külön járunk. :-)

Tudom, mindig a cél kell lebegjen a szemem előtt, de mivel érző szövet is akad a fémvázon, így néha elbizonytalanodom. Tegnap éjjel például. Ez a rengeteg procedúra - tudom, hogy mások már a ...

Két és fél éve elég nehéz nap ez nekem. DrágajóAnyámmal teljes majomszeretetben voltunk. Biztosan írtam már, de leírom újra: késői gyerek vagyok. Anyu 37 volt, Apu 38, amikor születtem. Sokat vártak rám. A nővérem hét hónapra, halva született. Anyu szívbeteg volt. Amikor kiderült a terhessége (velem), az orvosok az abortuszt ajánlották neki.

Mivel most egy blogot olvasol tőlem, így nem nehéz kitalálni, nem élt a lehetőséggel. Ajándék voltam Nekik és Ők is nekem. Aput 56 éves korában elveszítettem. Hogy orvosi műhiba volt-e, vagy sorsszerűség, az már soha nem derül ki. Amit Apunak nem adhattam meg, azt az Anyunak sokszorozva próbáltam.

És most itt ez a nap. Anyu nyolcvanadik születésnapja. Én meg nem tudom köszönteni.

Na, ...

"Merd a sorsodat élni, ne csak az életedet!"

Ezt az igen fontos mondatot kaptam az én kedves Valimtól a héten. Megütött. Jókor leírt, jó mondat. Erős mondat. De mi a sorsom? Kinek mi a sorsa?

Valahogy úgy próbáltuk megfejteni - Valival együtt -, hogy az, ami felé sodródunk és ahonnan a legtöbb pozitív visszajelzés, vagy segítség érkezik.

Nehéz napok vannak mögöttem.

Drága kezelő DoktorBácsim mondta, hogy a hormonoktól várható a hangulatingadozás. Olyan, ami adott esetben nem indokolt. Figyeltem magam.

Semmi. Már olyan, ami nem indokolt.:-)

Vegyük sorra:

Sajnálni magam, mielőtt beszúrom az injekciókat, az indokolt.

Belegondolni, hogy másnak minden egyéb "trükk" nélkül is sikerül, az indokolt.

Belegondolni, hogy ...

Az azonos problémák, gondok, élethelyzetek összesodorják az embereket. Erre jönnek létre facebook csoportok, illetve mindenféle fórumok.

Eddig tagja voltam már Első Emelet rajongói klubnak, Quimby rajongói klubnak, színházjegyvásárlós csoportnak és menő divatcuccokat árusító csoportoknak. A személyeskedés talán a zenekarok iránti rajongók között a legerősebb. Kinek ki tetszik, kire ki nézett rá koncert előtt, alatt és után. Ki kit utál, mert arra ránézett, az akinek tulajdonképpen ránk kellett volna néznie. Imádtam ezeket! A furkálásokat, a szeretgetéseket, az ismeretlenekből egyszerre ismerősökké válásokat.

Így aztán, amikor kiderült, hogy hagyományos úton csekély sikert tartogat nekünk a családalapítás, kértem a ...

Ha Te azok közé tartozol, akik már attól extázisba kerülnek, ha egy jól összeállított edzéstervet látnak, akkor ne olvass tovább! Ez nem a Te bejegyzésed lesz. :-)

Nem szeretek edzeni. Hogy honnan datálódik ez a viszolygás?

BárányAni 1980-ban kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Az óvodában nagyon kényelmesen eljátszogatott. Kicsi társaival, kéz a kézben, libasorban kijárt a Városligetbe, ahol boldogan vette birtokba az akkor átadott (azóta megsemmisített) fa játszóteret. (Egyszer még a május elsejei dísztribünre is feljutott és boldogan integetett az elvtárs-pajtásokkal.)

A családjában nem volt szokás a kirándulás. Biciklit is csak később kapott. (Jó, akkoriban nem is lehetett igazán kapni. Szerintem DrágajóApám ...

A családalapítás varázslatos dolog. Adott két ember, akik szeretik egymást és az egymás iránti érzésekből új élet jön létre. Gyönyörű kép, ugye? Mindenki így indul neki. Aztán az első pár hónap kudarc után elkezd utánaolvasni a különféle alternatíváknak. (A gólyamesétől kezdve az örökbefogadásig.)

Micsoda változásokon tud keresztülmenni egy nő, attól függően, hogy hogyan alakul az élete. Elveket enged el és új ideológiákat gyárt. 

Első gondolat: Áááá... én nem akarom, hogy beleavatkozzunk a természet rendjébe. Lombik? Semmiképpen sem. Ha a JóIsten úgy gondolja, hogy anya legyek, akkor össze fog jönni.

Gondolat, miután kiderült a gyengülő petefészek: Jó, hát ennyi nehézséggel számolni kell. Indulok ...

Egytől tízig mennyire utálod ezt a mondatot? Százmilliárd? Kicsit én is. 

Mivel világéletemben azt képzeltem, hogy lesz gyerekem, így soha nem voltam görcsös. Ráér. Hittem én...

DrágajóAnyám 2014. augusztusában halt meg. Mielőtt elment nagyon sok időt töltöttünk együtt. Házeladás/vásárlás, berendezés, bútorok. Áruházról áruházra jártunk és beszélgettünk. A gyerek kérdésről is. Mondtam, hogy szeretnék majd. Ő pedig azt mondta, hogy szerinte már ne vállaljak... vagy valami ilyesmit... Hosszú percekig nem szóltam hozzá. Megbántott. Mire összeszedtem magam és könnyek között megkérdeztem, hogy miért mondta ezt, a válasza az volt: aggódik értem. Mert már nem vagyok fiatal. Anyámnak én voltam az első. Mióta a világra ...

Lépni jó. Az már nem toporgás. Az már kimozdulás. Hát, babakérdésben én elég sokáig hezitáltam. Visszagondolva az életemre, talán egyedül a harmadik férjemmel beszéltünk egyáltalán a családalapításról. De ő még túl fiatal volt, aztán pedig valahogy elkanyarodott az életünk.

- De most itt vagyok! Készen állok. - mondja halkan az egyik énem.

- Se! - mondja kicsit hangosabban a másik.

- 42 múltam, életben tartok négy kutyát, egy macskát, több zöldnövényt. Próba kiállva! - mondja az egyik.

- Hülye vagy?! Két napja is úgy meghúztad a válladat, mikor Zsebit felemelted! Hogy kúsznál-másznál egy babával?! - mondja a rohadék...

És ez csak egy átlagos reggel. :-)

Kicsit visszaugranék az időben. Háver-Varga Mariannka ...