Ahhoz, hogy a következő bejegyzésemet értsétek majd, muszáj vagyok feltenni a baranyanna.blog.hu oldalra írt 2014. augusztus 18-i írásomat.

DrágajóAnyám 2014. augusztus 17-én halt meg...

 "Nyilván tudathasadásosnak tűnik ez a blgobjegyzés, de akik ismernek, megértik: az élet szeret engem. Tegnap óta mondjuk ezt a halálról is elmondhatom, bár ezt a kapcsolatot nem ápolnám túlzottan.

2014. augusztus 17-én meghalt az Édesanyám. Na... hát akkor ezt is leírtam... Feldolgozni nyilván kétszázezer év múlva sem tudom, de az ujjaim mozognak, tehát élek. Mióta megszülettem Anyás vagyok. Késői, egyke gyerekként a szíve közepe - ha nem az egész szíve - én voltam. Tudtam, hogy beteg. Mert volt itt már infarktus, szívműtét... minden... de ...

1992. Ti mit csináltatok akkoriban? Bárányani tavasszal érettségizett és még nem is sejtette, hogy élete egyik napról a másikra jókora fordulatot vesz.

Egyke vagyok. DrágajóAnyám és Édesapám egy szem utódja.

A nővérem hét hónapra halt meg. Bele sem merek gondolni min ment át Anyu. Jó néhány évre ezután amikor én nagy nehezen összeszedtem minden sejtemet és embrióként mutatkoztam Anyu hasában az orvosok az abortuszt ajánlották (erről nemrég találtam meg az orvosi jegyzőkönyvet). Nem fogadta el. Bár ezt könnyű volt kikövetkeztetni, mivel egy blogot olvastok tőlem... :-)

Apu kertész volt a Brit Nagykövetségen. Általában jó forma főnökei voltak, de abban az évben nem. Össze-vissza gyötörték az egész személyzetet. Elege ...

Hogy vagytok? Én a helyzethez képest egész jól. Köszönöm!

Arra gondoltam, hogy amíg nincsenek konkrét történések a hasamban, elmesélem Nektek, mivel töltöm a napjaimat. Érdekes ez? :-) Hát majd meglátjuk.

Meg vannak mindenféle babavállalással kapcsolatos alternatív utak is. Ezeket is elkezdem bejárni és írok is róla.

De most mozi. Többször említettem már Bihari Vikit. Az Ő írás workshopján voltam két hete. Imádtam. Ahogyan Vikut is. Száz éve írja a blogját Tékasztorik címmel, a saját nevén pedig még mélyebb tartalmakat posztol a Facebookon. Érdemes követni.

Mariannka barátnőmmel csajos estét terveztünk. Kicsi sebnyalogatás, kicsi világmegváltás. Marci Gyulán ünnepelte KaraMisa negyvenedik életévét. Szóval ...

Nem sikerült. Ma délelőtt tíz körül vették le a véremet és tizenegyre már meg is lett az eredmény. Valikám arcán láttam, hogy nem sikerült. Furcsa az élet. A váróban sokan ültek. Csupa bizakodó, babára vágyó pár. Legszívesebben ott rögtön sírni kezdtem volna. De hogy mindig van bennem egy másrafigyelés, ez borzasztó. Nem akartam elvenni a hitüket, a reményüket, ha már az enyém ott és akkor egy picit el is hagyott.

Valika nélkül nem ment volna. Már idáig sem. Úgy szorította a kezem, mintha Vele történt volna a tragédia. Bementem az én drága DoktorBácsimhoz (biztosan jóval fiatalabb mint én). Láttam az arcán, hogy sajnálja a sikertelenséget. (Ha nem írtam volna még, akkor most megteszem: ebben az utazásban a legjobb ...

Ma kezdődik a ciklusa! Hosszú évekig egyik legkedvesebb üzenetem volt, amit a telefonom küldeni tudott... Tegnap is megkaptam. A gyomrom összeugrott és a kislábujjamig végigfutott az érzés, hogy "jajne". A WomanLog applikáció fenn maradt a telefonomon. Nem babonából, egyszerűen ott maradt. A jelzése mégis irányítani kezdte a vasárnapomat.

Mióta tudom, hogy a petefészkeim kimerülőben vannak, másképpen érzem magam. Eddig, ha a tükörbe néztem egy vagány, korához képest normális külsejű, életvidám nőt láttam. (Persze! Hiszen ki a túró gondolta, hogy a babavállalás utolsó perceiben vagyok.) Most meg... Jó... mondjuk a cicim rendben van, hála Görcsi doktor úrnak, de a többi... a bőröm például... Tudom vicces, de úgy látom mintha ...

Tombolnak a hormonjaim. Illetve nem is konkrétan az én hormonjaim. Pénzért veszem őket és használom őket, naponta háromszor. De hatásosak. A nappalok még csak hagyján, de éjszakára valahogy átveszik az uralmat. Valikámtól (lsd. Ki kicsoda? blogbejegyzés) tudom, hogy a hangulatváltozások normálisak, sőt, némi agresszió is. Szegény Marci! Agresszió mondjuk nincs. Még... :-) De a bőgés, az menetrendszerű. Tegnap is.

Nem volt egyszerű nap, DrágajóAnyám névnapja. Bénán egy szál rózsát hoztam neki haza (mert itthon az urna, de erről majd később) és emlékezésül elővettem a varrógépet és varrtam. Terítőket. Ahogyan Tőle tanultam.

A négy kutya mindeközben mellettem sertepertélt. Zsebi (csivava) mindenáron az ölemben készült ...

Írhatnék a tegnapi Valentin napról. De ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem vagyok odáig érte. Persze imádtam, hogy Marcitól kaptam vörös rózsát, meg bevásárolhattam a kedvenc Anita Ruhatáramban, meg vacsorázni mentünk, de ezeknek örülök egy átlagos március 4-én is. Azon csajok közé tartozom, akik bár fennen hirdetik, hogy nem ünnep ez az ünnep, azért vágok egy grimaszt, ha mégsem kapok semmit. Nőből vagyok, na.

Babaügyileg nem történik semmi. Szerintem ez jó. Vagy legalábbis remélem. Egy hete, hogy visszatették Őket. Azóta néha már anyának érzem magam, néha meg teljesen elfelejtem, hogy már lehet másképpen vagyok.

Elalváskor azért mindig megfogom a hasam - ami szerintem a hormonoktól egész furcsa alakú lett - és ...

Amíg nem történik különösebben extra dolog velem/velünk, gondoltam, hogy elszórakoztatlak Titeket az egyéb írásaimmal.

Ma még mindig maradnék Bihari Viku hétvégi workshop-jánál. Írtam már, hogy zseniális a nőszemély? Készülünk a csajokkal megnézni a filmjét (merthogy a blogját megfilmesítették), Tékasztorik. És hogy erre a hétvégére tényleg egy különleges Csapat állt össze? Jó volt köztük lenni!

Az egyik feladatunk tegnap az volt, írjunk ajánlót a blogunkhoz. Mi az, amivel meg akarjuk fogni a látogatókat - az esetemben Titeket - és a társunknak (tanfolyami csoporttárs) is ez volt a feladata. Mesélnünk kellett egymásnak magunkról, aztán ki-ki megírta a másik ajánlóját. Én Ancsát kaptam párnak. Ancsa helyes, fiatal ...

Sírtam ma jó sokat. Ne ijedjetek meg! Rendben vagyok. És remélem Ők is. Bocsánat, most hogy felvettem a szemüvegemet, már a szemem sem sajog annyira.

Szóval ma folytatódott az írás workshop, Bihari Vikuval. Tízen vagyunk. Tíz egymás számára vadidegen lány. Tegnap még önfeledten vigadtunk a hamburgeres sztorikon, ma viszont valami nagyon komoly és nagyon fontos dolog történt. Csapat lettünk! Igazi! Nagybetűs.

Drága TanfolyamvezetőAsszony (mondjuk, ha ezt meglátja a fejéhez kap, hogy egy idióta vagyok), azt a feladatot szabta ki ránk, hogy írjuk meg életünk legfájdalmasabb emlékét, vagy azt a dolgot, amit nem tudunk megbocsájtani magunknak. Na, gondoltam, szuper! Újra írhatok DrágajóAnyám haláláról! Mert persze, hogy az a ...

Hogy vagyok? Jól. És Ti? Itt semmi különleges nincs. Néha érzem a hasam, tolom a hormonokat és fáradékonyabb vagyok. Hogy ezek Ők e, vagy a kor, az pontosan 10 nap múlva kiderül.

De addig is élek. Ma szombat van. Hosszú hetek óta vártam már ezt a szombatot. Workshop-on voltam. (Jelentsen ez bármit is.)

Bihari Vikit ismeritek? Az egyetlen jó válasz az igen. Ő írja a tékasztorik blogot, minden blog ősanyját. Nekem a Jazzy-ben volt szerencsém találkozni Vele. Megszerettem. Mert egyszerűen nem tudsz semleges maradni. Az Ő oldalán láttam, hogy tart hétvégi tanfolyamot. Írásról, marketingről, facebook-ról. Érdekelt. Úgy írok, ahogy, de egy impulzív csoportos együttlét csak jót hozhat.

És tényleg. Most már itthon ülök, de mivel ez is ...