2017. jún 17.

Nem sikerült

írta: baranyanna
Nem sikerült

Izgultam nagyon, hogy mit mutat a vérvétel eredménye. Marci is velem jött. Az elsőnél nem. Itt babonából már jött. Nem ezeken múlt. Igazából nem is tudom, hogy min...

Május harmadikán lettem negyvenhárom és ezzel együtt valami végtelen béke töltött el. Az életem minden egyes pontján - a legszörnyűbbeken is - tudtam, hogy vigyáznak rám, és hogy bármi ami történik velem, az a legjobb, ami történhet.

Az első lombik-programmal ellentétben, most teljesen ellazulva vágtam bele. Legyen, ahogy a legjobb. Ha szeretne jönni az a kis élet, hát itt vagyok. Itt van mindenem: a testem, a lelkem. Szeretettel fogadom.

Nem akart jönni. Lehet, csak most nem. Lehet, egyáltalán nem...

Döbbenetesen sok tanácsot és ötletet írtatok nekem az elmúlt pár napban. Mindenfélét. Orvost, specialistát, természetgyógyászt, vitamint. Nem tudok eléggé hálás lenni!

Most azt érzem kicsit megpihenek. Ha ősszel vagy télen úgy érzem elég erős vagyok, elindulok még egy úton. Marci mindenben támogat. Ő még csak harminckettő, ez persze csak hozzám képest "csak", az Ő korában már sokan apukák. A vérvétel előtti éjszakán cikáztak a gondolataim. Láttam magam, mint anyuka babakocsit tolva és láttam magam, mint sportlady. Védekező mechanizmus, hogy mindkét útra legyen alternatívám.

Tudjátok - bár egyáltalán nem olvastam statisztikákat és kimutatásokat - azért az adatok engem is elértek. Pontosan tudom, negyven felett rémesen elromlik a petesejt minősége, ehhez hozzáadódik az életkorral járó testi "lankadás" is. Annyi vitamint és bigyót beszedtem az elmúlt fél évben, hogy egy patikát meg természetgyógyászati boltocskát is eltartottam. :-)

A csalódásom tagadhatatlan. Kicsit görcsölgetett a hasam (ami az elsőnél nem volt), gondoltam ez jó jel. Kicsit fájdolgált a cicim, gondoltam ez is jó jel. Nem az volt.

Nem esik jól babákat és gyerekekkel nevetve szaladó szülőket látni. Ez nem irigység. Szerettem volna egy lépéssel közelebb lenni én is ezekhez a képekhez. Szerettem volna, ha létrejön egy kis élet, aki Marci tehetségét és az én életrevalóságomat örökli. Vagy bármi mást belőlem, DrágajóAnyámból, Apuból, Marciból, a Szüleiből, Dorkából... Akit dögönyezhetek, akinek a finom babaillatába szerelmes tudok lenni, ha éppen bekakilt is...

De mindenáron nem szeretnék babát (nehéz leírni, de ez az igazság). Hiszem, ha jönni szeretne egy egészséges kis ember, megtaláljuk egymáshoz az utat. Azt is hiszem, ha nem jön, akkor az élet megkímél valamitől.

Most jön a nyár... jön a sport ... jön a fogyókúra... jön az újratervezés... és talán Ő is jön...

img_4560.JPG

Szólj hozzá