Amíg nem történik különösebben extra dolog velem/velünk, gondoltam, hogy elszórakoztatlak Titeket az egyéb írásaimmal.

Ma még mindig maradnék Bihari Viku hétvégi workshop-jánál. Írtam már, hogy zseniális a nőszemély? Készülünk a csajokkal megnézni a filmjét (merthogy a blogját megfilmesítették), Tékasztorik. És hogy erre a hétvégére tényleg egy különleges Csapat állt össze? Jó volt köztük lenni!

Az egyik feladatunk tegnap az volt, írjunk ajánlót a blogunkhoz. Mi az, amivel meg akarjuk fogni a látogatókat - az esetemben Titeket - és a társunknak (tanfolyami csoporttárs) is ez volt a feladata. Mesélnünk kellett egymásnak magunkról, aztán ki-ki megírta a másik ajánlóját. Én Ancsát kaptam párnak. Ancsa helyes, fiatal lány. Egy biztonságtechnikai cégnél dolgozik, a feladatom az volt, írjak ajánlót oda... Nos... szuperül sikerült, és ha megjelenik a cég oldalán, akkor jól megosztom Veletek. De mivel ez az én blogom, szóljon rólam... :D :D :D :D

Amit én írtam magamról és amit Ancsa írt rólam.

Sajátom:

 Bárány Anna vagyok. 42 éves, de ez napról napra változik.

Miért maradj itt velem?

- Ha szeretsz koncertre járni, akkor azért.

Voltak évek, amikor minden Neoton bulin az első sorban Évával együtt üvöltöttem, hogy nélkülem üres a Place Pigalle. Azóta kicsit lecsendesedtem és mostanában leginkább a Quimby-nek adom meg magam. Meg néha a Magnának is, de ez családi kötelezettség.

- Ha vannak barátaid és úgy képzeled, nélkülük nem lennél az, ami vagy, akkor azért.

Lehetetlen és léha évek vannak mögöttem. Futó és múló kapcsolatokkal, pörgéssel és állandó járkálással. A megpihenést és a földön maradást a barátaim adták. A kávézások, a világmegváltó beszélgetések, az ölelések.

- Ha még élnek a szüleid, akkor azért.

Az én DrágajóAnyám 2014. augusztus 17-e óta nincs velem. Mondták az idő segít. De nem. Mai napig, ha elanyátlanodva érzem magam, magzatpózban bőgök, így aztán az írásaimat olvasva, tuti odabújsz Anyudhoz és jól beszívod az illatát.

- Ha már nem élnek a szüleid, akkor azért.

Kiszakadt a lelkem, de koncerten üvöltöttem. Színes ruhát hordtam, mosolyogtam, nevettem. Éltem. Írtam róla. Hátha neked is segít, ha olvasod.

- Ha van gyereked, akkor azért.

Nekem nincs. Még. Vagy hát nem is tudom. Lehet, hogy már van. Szóval, ha te már büszke szülő vagy, akkor itt nálam maradva, tuti megbecsülöd a porontyodat, mert az újabb írásaimban bizony látni fogod a küszködést.

- Ha nincs gyereked, akkor azért.

Valahogy mindig úgy láttam magam, mint aki majd egyszer anya lesz. És mostanában már úgy érzem, hogy itt a majdegyszer. És mégsem sikerült. Sok mindenem van, de időm nincs várakozni, így lombikprogramos lettem.

Ha velem tartasz, sírhatunk-vigadhatunk együtt.

Amit Ancsa írt (újra köszönöm és hálás vagyok, hogy ilyen gyönyörűen megírta, még akkor is, ha az öncsodálatom talán nem ennyire erős. <3 )

Ki vagyok én? Hát az, akinek a sorait innentől kezdve falni fogod? Na persze, mondod magadban, hiszen tizenkettő egy tucat. Nos, igen, én is egy vagyok a hétmilliárd ember közül, akikkel egy levegőt szívsz, de te sem vagy jobb helyzetben J

Ha ezt megemésztetted, akkor lássuk, miről is olvashatsz itt. Igazából rólam. A mindennapjaimról. Igen, nekem is vannak unalmas napjaim, amikor nem történik semmi, de igyekszem úgy élni, hogy minden napból a lehető legjobbat hozzam ki. Előfordul, hogy mélyponton vagyok és ezt vetem monitorra. Mert néha igenis kell, hogy sajnálják az embert. Nem kell mindig a púder, az én életem sem tökéletes. Persze van, amikor a fellegekben járok és ezt kürtölöm világgá. Az, hogy ez másokat iriggyé tesz? Na bumm, irigykedni is kell néha a másikra. Nem szégyen az sem. Mint ahogy az sem, hogy imádok koncertekre járni. Röviddel ezelőttig aktív elsősoros voltam. Így figyeltem az események emberi oldalát. amikor összekacsintottak a srácok, vagy valami baki történt. Ezt meg is osztottam Kiss Tibivel egy beszélgetésünk alkalmával. Meg is lepődött rajta. Különös érzékkel rendelkezem, így a koncerteken rendre megismerkedem a zenészekkel, akik közül jónéhánnyal barátok lettünk.

Megosztom kutyás tapasztalataimat is, mivel négy menhelyes kutyus gazdája vagyok. Nem, ne sajnálj, nem azért vettem magamhoz menhelyről a kutyákat, hogy sajnálj és ezzel begyűjtsek egy érdemrendet. Szerintem ezekkel be is bizonyítottam, hogy követned kell. Ja és hogy tudd, nekem a felhők mögött mindig süt a nap!