Ez olyan, mint a film végén a szereposztás. :-)

Nem, még nem tervezem, hogy befejezem az írást, de talán jó képbe helyezni Titeket, hogy kik azok, akiket állandóan emlegetek az írásaimban. :-)

A sorrend nem fontossági és folyamatosan bővülhet. :-)

Marci... A Társam. Jelen állapot szerint hivatalosan is az élettársam és mint ilyen Ő az első. Férjnél ugyan már háromszor voltam, de élettársam még soha nem volt. Eddig. Marci művész. Zenész. Egy népszerű zenekar koncertjén figyeltem fel rá és azonnal bejelöltem a Facebook-on. Visszajelölt. Az Ő elmondása szerint csak véletlenül. Szerintem meg SE! :-) Jó sok kört futottunk, de másfél éve egy pár vagyunk.

DrágajóAnyám... 37 éves volt, amikor születtem. A mindene voltam. És Ő is nekem. 2014. augusztus 17-e óta nincs velem. Itt írtam Róla:

A Barátaim:

Orsika:  Az első esküvőm és az Ő egyetlen esküvője Lacikával egy templomban volt. Szoktam mondani, hogy a jó Isten küldte nekem. Mintha a Nővérem lenne.

Mariannka: Orsikám barátnője volt, de közel húsz éve már az enyém is. Figyel rám, aggódik, törődik és minden áldott nap rám ír. Szeretem.

Jucika: Nap, mint nap, mint nap gyötröm a dolgaimmal. Szerintem vele beszélek a legtöbbet. A legokosabb barátnőm. Mindent is tud. Csoda egy lény, bárcsak elhinné magáról.

Öcsike: Az egyik legfontosabb férfi az életemben. Amikor Anyu meghalt, Ő volt ott, amikor elvitték a halottszállítók. Nekem nem volt erőm. Helyettem is erős volt. Ahogyan tegnap is írtam szkrebliben (Scrabble) béna. :-)

Szilvi: Először csak egy zenekarért rajongtunk (Első Emelet). Ebből lett először szimpátia. Pár éve viszont a mindennapjaim része. Fontos része.

Tibor: Jó ideig a főnököm volt.  Mára már a Barátom. Több, mint tíz éve dolgozunk együtt. Mindent tudunk egymásról. Segít. Mindig. Mindenhogyan. Nem tartanék itt, ha Ő nem lenne.

Renike: Kolléganőből lett barátnő. Jóval fiatalabb, mint én, mégis jóval higgadtabb.

Zsolti: Reni életének társa. Lombikprogramunk nyilatkozatának egyik tanuja, nélküle sehol nem tartanánk. :-)

A segítőim:

Kinez Zsuzsi: Rendes nevén Keller Zsuzsa. Hivatását tekintve kineziológus. Drága Jazzy Rádiós kolléganőm Háver Varga Mariannka ajánlására mentem el Hozzá. Személyisége olyan, mintha évszázadok óta ismernénk egymást. Segít nekem. Már a tudat is, hogy létezik.

Valika: Rendes nevén Barabás Valéria. Hivatását tekintve kineziológus, a Kaáli Intézet egyik legjobb nővére/asszisztense/segítője. Nekem mondjuk a legjobb. Őt Kinez Zsuzsi révén ismerem. Jó sokáig nem is találkoztunk személyesen, mégis nagyon-nagyon sokat segített: milyen vizsgálatokra menjek el, milyen vérvételekre, mit szedjek és ezek melllé a kineziológiának köszönhetően a lelkemet is erősítette. Ő a puha biztonságérzetem.

Dr. Balla Levente, a DoktorBácsim: Szerintem még nincs negyven éves. Bárhogyan is alakul az élet, számomra a legjobb orvos. Teljesen véletlen, hogy Hozzá kerültem. Felhívtam a Kaáli Intézetet és Őt kaptam. Nem tudtam róla semmit. Nyilván rákerestem a gugliban. Egyetlen fényképet találtam. Nem valami jó kép. De mosolyog rajta. Aztán az első személyes találkozáskor is óvatos voltam. Ő is. Szeretem amilyen. Nem hiteget, nem áltat. Elmondja a konkrét dolgokat úgy, ahogyan azok vannak. Lediktál mindent, ha kérem és többször is átvesszük, ha nem értem. Hiszek Neki és hiszek benne. Mikor megkérdeztem, hogy írhatok-e róla (persze csupa jó dolgot), a megszokott mosolygással fogadta. Nincsenek véletlenek, rosszul írtam az elején. Pont rá volt szükségem.