Az azonos problémák, gondok, élethelyzetek összesodorják az embereket. Erre jönnek létre facebook csoportok, illetve mindenféle fórumok.

Eddig tagja voltam már Első Emelet rajongói klubnak, Quimby rajongói klubnak, színházjegyvásárlós csoportnak és menő divatcuccokat árusító csoportoknak. A személyeskedés talán a zenekarok iránti rajongók között a legerősebb. Kinek ki tetszik, kire ki nézett rá koncert előtt, alatt és után. Ki kit utál, mert arra ránézett, az akinek tulajdonképpen ránk kellett volna néznie. Imádtam ezeket! A furkálásokat, a szeretgetéseket, az ismeretlenekből egyszerre ismerősökké válásokat.

Így aztán, amikor kiderült, hogy hagyományos úton csekély sikert tartogat nekünk a családalapítás, kértem a felvételemet egy Lombik csoportba. Siker! Bevettek! Huhh... de jó nekem, hiszen itt mindenkit egy közös cél tart össze: a baba! Ez a boldog felismerés nagyjából öt percig töltötte el boldogsággal a 178 centimet. Beleolvastam a beszélgetésekbe. Három perc alatt, nagyjából tíz lányról tudtam meg, hogy milyen vastag a nyálkahártyájuk, kinek mekkora petéi nőttek és hogy ez milyen szupcsi.

Atyaég! Nekem van egyáltalán nyálkahártyám?

Kiléptem. Nem azért mert érzéketlen vagyok. Drukkolok mindenkinek, aki ott van. Egyszerűen nem akarom hasonlítgatni a helyzetemet, a petéimet.

Én BárányAnna vagyok, maholnap 43 éves, háromszor elvált, kimerülőben lévő petefészkekkel, boldog párkapcsolatban, nagy lelkesedéssel. Más pedig pont másmilyen.

Ha már a csoportoknál tartunk, azért a mélypontot is megtaláltam. A zoknik!

De hogy értsétek is: ma délután is a Kaáliban voltam ultrahangon (peteügyileg nézegetett a Doktor Bácsi), amíg várakoztam a vizsgálatra volt időm netezni. Jó szerencsém (?) egy fórumra irányított. Nyilván lombikos fórum. (Úgy tűnik nem tanultam a facebook-os kudarcból) Világédessége dumcsit kaptam el. Sorstársaim arról folytattak levelezést, hogy ki milyen zoknit vesz fel a vizsgálatra. (Jézusom! Rajtam milyen van? Huhhh... pöttyös... mázli) Ott és akkor világossá vált számomra, hogy maradok magányos farkas (bárány). Nem csopizok, nem dumcsizok, nem édeskedek. Persze megértem, sokan vannak, akik titkolják a lombikozást. Félnek az ítélkezéstől, a megjegyzésektől. Egy fórum homályában legalább társakra találnak, akik előtt megnyílhatnak. De nekem nem megy.

És megnyílok itt. Nektek és bizony sokszor magamnak is. :-)

u.i.: Minden esetleges bántás és sértést kérlek tudjatok be a hormonok munkájának! :-)